Én nemes Oroszy Mihály felesége szeretnék lenni!

Én, nemes Oroszy Mihály felesége szeretnék lenni. Nem számít, hogy 1763-ban él, s az sem, hogy Füred földesura kötelezettségekkel és előjogokkal. A legkevésbé érdekel, hogy egy regényhős, akit Karády Anna írt életre és valójában Almássy Annába szerelmes, a lányba, aki korunkból csöppent a múltba, szó szerint Mihály karjaiba. Mindez cseppet sem érdekel, mert én nemes Oroszy Mihály felesége szeretnék lenni! Hinni szeretném. Hinni szeretném azt, amit Karády Anna elhitetet velem, miszerint A füredi lány című könyve és a három kötetből álló regénysorozata¹ úgy igaz, hogy akár meg is történhetett. Hiszem, mert hinni akarom.

Olvasó családba nőttem fel. Én voltam az, aki csak felnőttként döbbent rá arra, hogy nem mindenki olvas. A családban úgy olvasott sokat mindenki, hogy ez természetes volt, így szóra sem érdemes.

Viszont én most erről a könyvről, könyvekről, kivételesen ódákat szeretnék zengeni, szüntelen! Ugyanis példaértékű. Példaértékű maga az a tény, miszerint Karády Anna megcáfolta azt az aktuális sztereotípiát, hogy egy ismeretlen, első könyves íróval egy kiadó nem arathat sikert. Nem kellett hozzá hírnév, social media, avagy divatos téma, hiszen a könyv eladta önmagát. Legalábbis, hozzám csak a kötet jutott el azzal az ajánlással, hogy: „Egészen biztosan tetszeni fog.”
Valóban tetszett, több, mint tetszett! Megőrültem érte, pont úgy, ahogy sokan a környezetemben. Beleremegek a mai napig, valahányszor újra felnyitom, meglátom a polcon, avagy csak rágondolok. S mindannyiszor, ahányszor a Mihály nevet látom, hallom, vagy kimondom. Mert én, nemes Oroszy Mihály felesége szeretnék lenni!

Karády Anna nem csak példaképpé vált szerintem sok írni vágyó nőtársának, hanem egyben olyan remekművet alkotott, ami különös egyveleget képez a mai szépirodalom és szórakoztató irodalom műfajai közt. A történet szórakoztató, hiszen egy szerelmi történetről van szó, de közben oktat egy korról, egy olyan helyen, amiről eddig kevés volt tudható. S teszi mindezt olyan szép, de olyan szép nyelvezettel, ami ma már hiányolható. Hiányzik nekem mindaz, amit Anna ír és ahogy. Hiányzik a múlt akkor is, ha én még nem jártam ott.

A történelmi regények óriási kincse az a tény, miszerint olyan világról mesélnek, ahová az ember (elvileg) sosem juthat el, így pont ugyanazt a varázslatos hatást érik el, mint a mesék a gyermekeknek. Elhisszük, mert el szeretnénk hinni, hogy az úgy volt, az úgy történt és úgy látjuk, ahogy mi szeretnénk. S minél nagyobb történelmi tudású az író, annál hitelesebb a fantázia szál is, hiszen annál részletesebb és igazabb, minden egyes gondolata. Az író tudja, kutatott és tanult helyettünk, cserébe mi pedig bízunk benne és hiszünk.

Amikor én ezt a könyvet (könyveket) olvastam, nagyon el voltam veszve. Bekerültem az élet mókuskerekébe, s habár meneteltem, de nem tudtam hová és minek. Felébresztett és újradefiniált engem, a világban. Miszerint én, nem vagyok a többiek közé való. Én, nemes Oroszy Mihály feleségének vagyok való, egy olyan férfié, egy olyan korban, amit Karády Anna írt, a különösen szép szavaival. Ahol egy férfi olyan erős mind fizikailag, mind mentálisan, hogy egy család, akár birtok feje tud lenni. Ahol az akaratot tett követi, ahol a munkának eredménye van, ahol a tudást elismerik és ahol tisztelet van. Tisztelet a cím, a tudás és az ember iránt. Ahol a házasságnak súlya van, ahol a szónak ereje és kötelezettsége, a becsületet pedig el lehet veszíteni. Ahol az emberek büszkék és bizakodóak. Hiszen nehéz kor volt, sokkal nehezebb, mint az, amiben most vagyunk.

Ám ennek ellenére, mindannak, amit az írónő is igyekszik hangsúlyozni a 18. századi Magyarország társadalmi, egészségügyi, kulturális, természeti világáról, én vágyom oda. Vágynék arra, hogy én is időutazhassak, mint a főszereplő Almássy Anna, aki akarata ellenére egy nap, 1763-ban találja magát, a Füred melletti posványosban. Én is szeretnék a füredi földesúrral találkozni és azt szeretném, hogy énbelém szeressen, engem vegyen feleségül és értem kockáztassa akár az életét is! Hiszen bármennyire is nehezebb női sorsok voltak akkoriban, engem még az sem háborít fel, hogy egy férfi, egy lovat többre becsült bármely nőnél, még akár a legszebb nőnél is. Ugyanis egy ló és lovasának kapcsolata tiszteletre méltó. A férfi tiszteli a lovat, és fordítva. Hiányzik ez a tisztelet. Hiányzik a felelősségtudat, a bizalom és a gondoskodás. Nekem nagyon.

Így tehát őszintén kívánom, hogy az a titkos, de reális félelmem, miszerint egy nap talán Karády Anna A füredi lány trilógiáját is megfilmesítik, megvalósuljon, amennyiben ez az írónő álma és vágya. Én kicsit félek, mert azóta is a szívemben lüktet szüntelen a történet, s Mihálynak minden egyes hajszálát, anyajegyét és tekintetét ismerni vélem. Bőrömön érzem őt és érzem az ő bőre illatát.

Szeretném, ha ő volna a példa, ma is. Így támogatnám és várnám a filmvásznon is azzal a feltétellel, hogyha valóban megtalálnák őt, akkor emlékezzenek arra, hogy én, nemes Oroszy Mihály felesége szeretnék lenni!