Kultúra és művészetek
Soha életemben nem nyertem soha semmit szerencse alapon. Teljesítmény alapján igen, de a Fortuna sosem volt hozzám kegyes. Olyannyira balszerencsés vagyok, hogy amikor én ajándékozok kaparós sorsjegyet, még az is garantáltan veszteséges lesz. De! Tényleg a remény az, ami utoljára meghal, ugyanis végre valahára megszántak az égiek és a Maxim Könyvkiadó, mert én kaptam az…
A lényeg mindig, de mindig a részletekben rejlik, s ennek ellenére az emberek nagytöbbsége hajlamos mindent „jó lesz az úgy” felelőtlen érdektelenséggel végezni. Pedig a lényeg, tényleg mindig a részletekben rejlik, s én speciel általában mindig az apróságokra koncentrálok. Az embereket sem bámulom, olyankor csak analizálok. Roppant idegesítő és modortalan lehet, elismerem. Ahogy az is,…
Én, nemes Oroszy Mihály felesége szeretnék lenni. Nem számít, hogy 1763-ban él, s az sem, hogy Füred földesura kötelezettségekkel és előjogokkal. A legkevésbé érdekel, hogy egy regényhős, akit Karády Anna írt életre és valójában Almássy Annába szerelmes, a lányba, aki korunkból csöppent a múltba, szó szerint Mihály karjaiba. Mindez cseppet sem érdekel, mert én nemes…
Jellemző rám, hogy a mindenki által nézett divatos filmekre és sorozatokra jóval, de jóval később érzek affinitást, mint mások. Ez a szokás bizonyára nem segíti az írói karrierem, de a Bridget Jones filmek1 esetében pont, hogy hasznos volt, mert egészében, avagy négyszeresen tudtam kibukni azon, hogy a generációk „kétbalkezesnek”, „szerencsétlennek”, „örök”, és „aggszűz” szinglijének kikiáltott…
Számomra is meglepő módon, csak annyira vagyok elfogult az olasz filmekkel, miszerint olaszul beszélnek benne. Viszont az elkeserít, hogy sok olasz ismerősöm lesajnálja, avagy egyenesen nem is nézi őket, pedig mint a már leszögezett elfogultság hiányában, én nem egy olyan filmet tudnék mondani, amit bátran ajánlok annak is, akinek nem lesz elég az, hogy olaszul…
Létezik az a fájdalom, amit csak más nyelven érez az ember. Ami oly mély, oly mocskos és keserves, hogy néha őszintén megijedek mit rejt a szívem. Vajon másoknak is mintha feneketlen volna a lelkük pokla? Mint a pestis, ami nem a bőrt, hanem az ember kis lába ujjától a füle hegyéig végig futó idegrendszert támadná,…
„Cogito ergo sum” – néztem végtelen evidenciával azon szaktársaimra, akik értetlenül álltak az előtt, hogy felvettem a latin kurzust, amikor a tanrendünkben nem is szerepelt. „Európai vagyok. Természetes, hogy meg kell tanulnom latinul.” Épp így nézhettem a tanítónőmre az első iskolai napomon, amikor rácsodálkozott, hogy hogy már addigra rég megtanultam folyékonyan olvasni? „Nem tudtam elolvasni…